4. fejezet

*Leila*


-"Tartsd meg az aprót te mocskos állat!!!"
Mondtam a Culkin kölyökkel együtt.
- Hallom jól szórakozol édeslányom!- kiabált be a konyhából anyám.- Egyébként arra gondoltam rendelek pizzát! Te milyet kérsz?
- Ananászosat!-kiabáltam vissza.
Augusztus vége volt és mégis oda kint szakadt az eső. Mivel ma semmi különösen fontosabb dolgom nincsen itthon maradtam és filmezek hátha jobb kedvem lesz tőle.
Hogy miért van rossz kedvem leszámítva az esőt?
Megígértem Vandának,hogy délután átmegyek és segítek neki pakolni. Ugyanis a modellügynöksége elintézte, hogy munkát kaphasson kint Los Angelesben. Ezért ő most elköltözik és itt hagy engem.
Nem elég, hogy a testvérem kint tanul Londonban most még a legjobb barátnőmet is elveszítem. Nem igazság!
Plusz, Jackson nem hívott. Nem is értem miből gondoltam, hogy betartja amit igért. Már több mint 1 hete hogy elbúcsúztunk. Azóta már biztos már vagy egy tucat lánynak megigérte, hogy felhívja, én is csak egy voltam a sok közül. Mégis annyira fáj.
Valaki csöngettet. Megállítottam a filmet és az ajtóhoz sétáltam. A postás volt és egy csomagot hozott nekem. Leültem a kanapéra a csomag Londonból jött. Edvin!!! Izgatottan téptem fel a papírt. Az ölembe hullott egy rózsaszín ruhadarab. Egy póló, még hozzá egy The Clash- London Calling-os. Pont olyan mint ikertestvéremé Edviné, csak az övé fehér. Biztos eszébe jutott, hogy régen mennyit könyörögtem neki, adja nekem és most vett egyet nekem. Végülis Londonba minden sarkon tud ilyet venni. Annyira klassz tesóm van. Felkaptam a telefonom és tárcsáztam. Miközben kicsöngött, visszatekertem a filmet és a telefont oda tartottam a tv hangszórójához.
- Haló!- szólt bele bátyám.
-"Tartsd meg az aprót te mocskos állat!"
- Emma- kacagott nagyon a vonal túloldalán, ő soha nem szólitott az első nevemen.
- Honnan tudtad?- szóltam bele csalódottan.
-Ugyan kinek jutna eszébe még nyáron, egy karácsonykor játszódó filmet nézni!
-Nem is tudom talán az ikertestvéremnek!- szekáltam.- Amúgy megkaptam a csomagot. Köszönöm imádom! El se hiszem hogy vettél nekem is egyet!-áradoztam neki.
- Igazán nincs mit, csakhogy...én ezt nem vettem- habozott Edvin.
- Akkor honnan van?- kérdeztem.
-Sehonnan!- vágta rá.
-Edvin!!!
- Jól van na!-csattant fel testvérem.-Véletlenül összemostam az enyémet egy piros bugyival! Most boldog vagy!
Elkezdtem röhögni
-Ne nevess!- förmedt rám.
- Szóval használt ajándékot kapok, na szép!-mondtam látszólagos megbánással.
- Nem, cserét ajánlok! Létszives küld ki nekem a digitális fényképezőgépedet.
- Nem akarom.
-Te úgyse használod! Neked ott a polaroid géped.
-Azt se tudom hol van?
-Kint van valahol a garázsban, keresd meg!
-Jól van megyek már!- álltam fel a telefonnal együtt- Állj egy pillanat, te piros bugyit hordasz?- nevettem bele gúnyosan.
-Nem az enyém, hanem a barátnőmé, Emilyé.- felelte vidáman testvérem.
-Komolyan!? Mesélj csak!
Ki mentem az kicsit se kupis garázsunkhoz. Tulajdonképpen nem is a kocsi használta, hanem a mi kis raktárunkként üzemelt. Egyikünk se volt az a kidobom ami már nem kell típus. Mi kifejezetten a gyűjtögető család voltunk.  Itt voltak a régi baba ruháink, az első biciklink, anya iskolás könyvei és még számos felbecsülhetetlen kincs számunkra. Még mindig itt volt az első gitárom amin Edvin kipróbálta a leghiperszuperebb pillanat ragasztót és összeragasztotta a húrjait, és itt volt Edvin első számítógépe, amit én bosszúból leöntöttem kólával és azóta teljesen használhatatlaná vált.
Ha jól emlékeztem azon dobozok egyikében kell lennie a gépnek, amelyikeket a legútobb én hoztam ki és feltettem a polc legtetejére. Fülemhez szorítottam a mobilom és még mindig hallgattam bátyám áradozását Emilyől. Magam elé állítottam az egyik lenti dobozt és arra még egyet. Ráálltam, hogy elérhessem a polc tetejét. Alighogy megfogtam az első kezem ügyébe kerülő dobozt, az alattam lévők feladták és egy nagy reccsenés kíséretében földre kerültem, magammal rántva az egész polc tartalmát.
-Emma! Haló! Jól vagy? Mi volt ez?- kiabált a vonal túlsó végén Edvin.
- Semmi bajom, csak összetört alattam egy-két doboz.- nyugtattam meg.
-Na ugye fogyózni kénne!- kacagott győzelem ittasan bátyám.
- Fogd be!
Ekkor egy lila boríték akadt a kezembe. Kinyitottam és átfutottam tekintettemmel a belőle kihullott levelet.  a furcsa, hogy angolul írták, furcsább, hogy Los Angelesből küldték és a legfurcsább mégis az amit olvastam. Teljesen ledöbbentem.
-Bocs tesó most leteszem.- motyogtam zombiként a mobilomba és letettem.
Újra és újra átfutottam a levelet. Egyszerűen nem tudtam elhinni. Felálltam,kezemben a borítékkal, berontottam a konyhába. Anyám épp egy ruhakatalógust lapozgatott. Lecsaptam elé a levelet.
-Ez meg mi a fene?
Ránézett és szemében egyből megjelent a félelem és a bűntudat.
-Én... -szája megremegett a visszafojtott sírástól.
-Hogy tudtad ezt eltitkolni, anya?!?!- kiabáltam dühösen. Igazán nem szeretek senkivel kiabálni a szeretteimmel meg főleg, de ez most nagyon felidegesített.- Ráadásul hazudtál!!!
-Leila, nyugodj meg. Enged, hogy megmagyarázzam- kérlelt könnyeivel küszködve.
-Jó mondjad!-förmedtem rá.

zene: http://www.youtube.com/watch?v=trolcS3V7dY

3.fejezet

Sziasztok!

Először is nagyon szépen köszönöm az előzőkhöz írt komikat és szeretettel üdvözlöm rendszeres olvasóimat. Annyira belelkesültem tőletek ,hogy most alig bírtam abba hagyni az írást úgyhogy, ez a rész egy kicsit hosszabbra sikeredet, mint az előző kettő:):):)
Jó szórakozást!

*Jackson*

Mikor mondtam a srácoknak, hogy milyen táraságot szerveztem be ma estére szinte majd kiugrottak a bőrükből örömükben.
Az 1 hónapja tartó európai turnénk kezdete óta, együtt keltünk együtt feküdtünk a koncertek után egyből buszba szálltunk és indultunk a következő országba. Hihetetlen számomra  hogy Európa ilyen kicsi, pár óra alatt átjuthatunk egy másik országba. Na de most rábeszéltem Martyt a menedzserünket hogy maradjunk bulizni, elvégre kijár nekünk a lazítás. Bár hogy őszinte legyek eléggé önző érdekek vezéreltek. Nem hazudok Leiláról van szó. Hihetetlen egy lány. Általában jó ember ismerő vagyok, például első pillantásra kiszúrom , hogy a koncert után várakozó lányok közül ki  kapható egy kis beszélgetésnél többre. Nem tagadom, szeretem kihasználni a csinos csajokat. Bűntudat nélkül flörtölök és ha az illető kapható rá szívesen lépem túl a határokat. Nem mintha ezeket a lányokat nem csak az izgatná, hogy elmondhassák lefeküdtek egy hírességgel. Persze volt egy-két kivétel aki azt hitte csak, mert egyszer lefeküdtem vele majd örökké boldogságban élünk együtt és stb... Még mit nem!!! Szóval szerencsésnek mondhatom magam nők terén, de valahogy a mára tervezett hódításom nem afelé haladt amerre én terveztem. Ez a lány teljesen felborította a napomat,most is csak arra tudok gondolni ,hogy egyszer a feleségül veszem. Rathbone te megörültél!!!-figyelmeztettem magam.-Agglegénynek lenni a világ legkirályabb dolga kötöttségek nélkül felelősség nélkül....Na de azok a szemek!!!

Már jön is. Mintás térdig érő szoknyát viselt, és hozzá egy sima fehér trikót. Fekete sűrű haja lágyan omlott vállára. A szemébe lógó tincseket szívecskés napszemüvegével, fogta hátra. Az egész megjelenése olyan egyszerű és visszafogott volt, valószinűleg senkinek nem tűnt különösebben szemet, hogy egy ilyen szépség lépked a közelében. Kivéve nekem. Megbabonázott az egész lénye, szinte tündökölt számomra ahogy közeledett felém barátaival. Valamin nagyon mulathattak, mert Ildi röhögve magyarázott valamit, amitől mind hangos kacagásban törtek ki. Először Vanda vett észre, hogy a backstage bejáratánál állva figyelem őket. Odaintegetett nekem és abban a pillanatban a másik három is abba az irányba fordult. Leila, ragyogó mosolya volt az egyetlen amire koncentrálni tudtam ebben a pillanatban.

-Szia!- köszöntek mind egyszerre és ezen elnevették magukat.

-Sziasztok! Látom sörötök már van- néztem a kezükben lévő műanyag poharakra- Akkor mehetünk, vagy várunk még valakit?

-Nem. Csak ennyien vagyunk- mondta Leila.- de tényleg nem akarunk titeket zavarni- húzta a száját.Ezen nevetnem kellett.

-Ne csináld már! A fiúk alig várják már, hogy megismerhessenek titeket!- azzal megragadtam a kezét és elkezdtem húzni. Oda intettem a biztonsági őrnek, hogy a lányok velem vannak. Ahogy elhaladtunk a férfi mellett a szemem sarkában láttam, hogy a lányok mind az éppen kibuggyani készülő nevetésüket próbálják visszatartani. Leila még el is vörösödött. Oda hajoltam hozzá, igyekeztem minél halkabban megkérdezni min nevetnek.

- Majd elmondom, ...öömmm...ha egy kicsit beljebb mentünk.-nézett hátra a válla fölött a nagydarab fickóra aki beengedett minket. Bólintottam bár nem voltam biztos benne , hogy én ezt hallani akarom.

Amint befordultunk a színpad mögött lévő konténerhez, mint egy varázsütésre, mind a négyen egyszerre röhögtek fel.Csak álltam ott és őket nézve engem is elfogott a röhögés.

- Hát itt meg mi a fene folyik?- rohant oda legjobb barátom Ben.G-Mi a nevetés tárgya? Én is tudni akarom!!- erősködött akár egy gyerek. Végig mérte a lányokat, egyik elismerő pillantás követte a másikat ,majd egy sokat mondó nézéssel jelezte nekem, hogy mind dögösek. Ám a lányok ebből mit se vettek észre, Leila és Ildi egymás vállára görnyedve kacagtak, ami csak még viccesebbé tette az egész szituációt. A röhögés oda csalta utazó tárasaimat is és lassan mind ott álltak mellettem, Jerad és a felesége Lucy, Larry, Marty és Ben.J. Érdeklődve figyelték az eseményeket. Végül Enikő tért magához először. Megköszörülte torkát és rászólt barátnőire.

-Na lányok egy kis komolyságot! Társaságban vagyunk!- nézett körbe. Ildi, Vanda és Lea egyszerre egyenesedtek fel, és vettek egy-egy mély levegőt. Leila szemében könnyek csillogtak.

-Hát azt hiszem szépen bemutatkozás.- szólalt Ildi. Annyira vicces volt az egész szituáció hogy ezen mind elnevettük magunkat. Gyorsan mindenkit bemutattam egymásnak. Ölelgetések és puszik váltogatták egymást. Ben.G kicsit túl sokáig ölelte Leilát amitől kicsit pipa lettem, de azért örültem, hogy így össze jöttünk és mindenki szimpatikusnak találta a másikat.

-Na gyertek üljetek le közénk, és meséljétek el mi volt ennyire vicces!- intett Larry, a backstageben kialakított, teraszra. Mind helyet foglaltunk. Legnagyobb örömömre Lea mellém ült és így a kevés férő helyes asztalnak és a meg növekedett létszámunknak köszönhetően, testünk szorosan simult össze. Valószinüleg neki is feltűnt,ez a közelség és picit próbálta össze húzni magát. Nem hagyhattam inkább tenyerembe vettem apró kezeit és lassan végig simítottam ujjait. Egy apróbb,de annál sokat mondóbb sóhaj hagyta el ajkait. Elmosolyodtam, mert valami bizsergetőt éreztem a gyomromban, megint. Szerencsére az egészből senki nem vett észre semmit.

Enikő bele kezdett a történet mesélésébe.

-Szóval az úgy volt, hogy 1 hete  még a fesztivál előtt elmentünk bulizni az egyik új klubba Budapesten, de sajnos óriási sor állt a bejáratnál. Az ajtóban pedig vagy négy kigyúrt fazon ácsorgott és engedte be kettesével az embereket. Kb negyed óra ácsorgás után Lea barátnénk...- Enikő rámutatott Leilára, aki erre teljesen elvörösödött, fejét vállamra hajtotta, miközben tenyerébe temette arcát. Vanda és Ildi elkezdtek rázkódnia nevetéstől-. Na szóval...Ilyet szól "Figyeljetek bejuttatom magunkat!"-utánozta Enikő egyre jobban vörösödő barátnője hangját - Kiállva a sorból előre vezetett minket a biztonságaikhoz. Megvillantotta cuki mosolyát és heves szempilla rebegtetés közben végig simitja az egyik fickó karját...- Leára kaptam a tekintettemet. Rázta a nevetés, és közben már az ingem ujját harapdálta.-... és megszólal" Hú ,de izmos vagy! Mit szedsz?" Erre a pacák:"Jegyeket! Na tűnés vissza a sorba!"- Csapatunkból egy emberként nevetett fel. Még a könnyem is kicsordult. Leila most az izmomba harapott. Szegény nagyon zavarba lehetett. Átöleltem a vállait.

- Ugyan már nem is olyan ciki!- próbáltam vigasztalni.

- Dehogynem! Főleg mert itt van a fickó!! Az előbb láttuk, azért nevettünk, és most ha valahol látunk egy biztonsági őrt mindanyiunknak ez fog egyből beugrani és most már nektek is hála az égnek- nézett fel rám könnyektől csillogó szemekkel.

-Ó, ebben biztos lehetsz!- nevettem el magam még jobban, mire ő belecsípet a a hasamba.

Efféle hangulatban beszélgettünk és meséltük egymásról a cikisebbnél cikisebb sztorikat a következő fél órában. Mikor rendesen felpörgettük magunkat elhatároztuk, hogy elmegyünk és kint folytatjuk a bulizást.

-Mit szoktatok ilyenkor csinálni?- kérdezte Marty.

-Hát olyan 1-ig koncertek, ha van valami, aztán meg általában az egyik sör sátornál ücsörgünk esetleg táncolunk.- felelte Vanda

- Ma van valami?

-Persze- lelkesedett fel Leila- Ma például Nagyszínpadnál játszik a Killers, aztán az Mr2 színpadán egy magyar együttes az Erik Sumo Band játszik. Ők nagyon jók, az egyik kedvencem a hazaiak közül.

- Ugyan már te melyik zenekart nem szereted?-flegmáskodott barátnőjével Enikő.

-Igen, te a világ összes zenekarát ismered és a többségét még szereted is, tisztára mint valami élő Zenei Lexikon....-vágott közbe Vanda.

-Leegyszerűsítve Zene Függő vagy!- vágta rá Ildi. Mind elnevettük magunkat.

-Jó beismerem tényleg az vagyok, és már szükségem van az adagomra.Velem tartotok?-Felállt és elindult. Mi meg követtük.

Az egész este fergeteges hangulatban telt. Táncoltunk, ittunk jól éreztük magunkat. Nagyon jól össze jöttünk a lányok őrületesek voltak, még ingyen pálinkát is szereztek nekünk. Koncertek, alatt végig Leilát figyeltem. Örülten szexi volt ahogy beleélte magát. Hol a zene rítmusára ringatózott, hol teljes beleéléssel énekelte a dalokat. Annyira magával ragadó volt. Legszívesebben átölelném, a haját kisimítanám a szeméből és hosszan szenvedélyesen megcsókolnám. És meg is fogom tenni, még ma este.

*Leila*

Miután vége lett a koncerteknek, elvittük a srácokat az egyik sör sátorhoz. Ez egy eléggé eldugott helyen volt ezért is szerettünk itt ücsörögni hajnalig. A pultosok már ismertek minket és csak a kedvenc zenéinket tették be a lejátszójukba.

Egyikünkön se látszott hogy akár egy kicsit is fáradt lenne, csak Jerad és Lucy vonultak vissza, de szerintem ők se aludni mentek. Ildi, Larry és Ben J az élet értelméről diskuráltak nagyban. Kicsit se józan állapotukban egészen jól ment nekik. Vanda, Enikő, Marty és BenG épp egy Green Day számra táncoltak, vagyis inkább ugráltak és igyekeztek túl kiabálni a magnót és főként egymást. Közben nagyokat röhögtek. Nagyon jó volt őket ilyen vidámnak látni. Én is velük tartottam volna, de a bokám, ami egy régi baleset óta már nem szuperált olyan jól, megadta magát. Így hát csak az egyik padon ücsörögve néztem őket. Jackson mellettem ült. Ő is őket nézte.

- Olyan klassz barátaink vannak, nem?- hajolt közelebb hozzám. Olyan finom illata volt.

- A legklasszabb.- értettem egyet vele.- és milyen jól egymásra találtunk.

- De még mennyire. -rám nézett- Boldog vagy?

-Nagyon, és te?

-Én is.- mosolygott rám.

Pár percben csöndben üldögélve figyeltük ahogy Marty felkapja hátára Vandát, BenG meg Enikőt, és isten tudja mit csináltak. Talán verseny akartak rendezni vagy egymást fellökni, őszintén szerintem ők se tudták mit csináljanak, viszont nagyon jól szórakoztak.

-Lea!- fordult hirtelen felém Jay.- Te mivel foglalkozol?

-Tanulok.- mosolyogtam rá.

-És mit tanulsz? - faggatott tovább.

-Szocialpedagógiát. Tanárszeretnék lenni
-Szóval akkor szereted a gyerekeket.

-Igen, imádom őket.

-Én is imádom őket, alig várom, hogy apa lehessek.- mosolygott és valami furcsa csillogást láttam szemeiben.

-Komolyan?? Ez fura. Azt hittem, hogy te az a bulizás mindenek felett és csajok meg pia típus vagy.

-Ezt meg miből gondolod?- komolyodott el.-És ha ilyen típus lennék miért ne lehetne gyerekem?! Meg tanítanám mindenfélére, gitározni meg baseballozni.

- De a gyereknevelés nem csak ebből áll!- kaptam fel a vizet hirtelen.-A gyerek mellé egy olyan apa kell aki folyamatosan rendelkezésére áll, és az életének nagy részét nem utazgatással tölti! És a leendőbeli feleségedre nem is gondolsz?! Vele mi lesz?!

Jackson lefogta hadonászó kezeimet és mélyen a szemembe nézett. Tekintete értetlenséget és egy csöpp félelmet sugárzot.

-Bocsáss meg.- kezdtem halkabban.- csak én nem ismertem az apámat. Meghalt mielőtt megszülettem volna. Autó balesete volt.

- Nagyon sajnálom. Az apádat és azt is, hogy ennyire felhúztalak.

Szorosan összekulcsolodott ujjainkra néztem. Olyan jó érzés volt ahogy hozzám ért.

- Nem a te hibád, csak eszembe jutott, hogy anyámnak milyen nehéz volt egyedül, velünk...

-Veletek?- kérdezte.

-Igen, velem meg az ikertestvéremmel.

-Van egy...

Nem tudta befejezni, mert drága barátnőim, szinte a semmiből ott teremtek és mind a nyakamba ugorva kiáltották:- BOLDOG SZÜLINAPOT!

- Hogy mi?- kapkodtam levegő után.

- Azt hitted megúszhatod estig? Rosszul hitted, ugyanis elmúlt éjfél már hivatalosan is 18.-a van úgyhogy Boldog születésnapot!- magyarázott kicsit pityókásan Vanda. Maradj itt! El ne mozdulj!- azzal elrohant valahova Enikő társaságában.

-Ez meg mi volt?- kérdezte BenG mikor leült mellém. A zenekar többi tagja is érdeklődve nézett rám. Valószinűleg egyikőjük se értette, mivel a lányok magyarul köszöntöttek fel.

-Hát csak annyi ,hogy ma lettem 22.- hajtottam le a fejem, zavaromban.

Közben óvatosan Jackson felé pillantottam, és valamin nagyon vigyorgott. Vajon mire gondolhat?

-Akkor erre iszunk!- csapott az asztalra Marty, miközben felállt és elment, hogy egy újabb kört kérhessen ki a csapostól.

Közben Enikőék is visszatértek, még hozzá egy tortával. Annyira meghatódtam, hogy gondoltak rám.

-Ezt meg honnan szereztétek?- kérdeztem a könnyeimet törölgetve.

- Az had maradjon a mi titkunk. - kuporodott le mellém Vanda.- Na gyerünk kívánj valamit és fújd el.

Fogalmam sincs mit kívánhatnék. Aztán valami mégis csak eszembe jutott. Nagy levegőt vettem és elfújtam a 22 gyertyámat. Mindenki megölelgetett,majd  elkezdtük enni a tortámat.

-Köszi srácok tényleg!- mondtam pár perccel és két szelet tortával később.

-Ugyan nincs mit - ásított Ildi.

-Úgy érzem itt a bulinak vége.- állapította meg BenJ dörzsölgette álmosan szemeit. 

-Szerintem is, nézzétek hajnalodik.- mutatott keleti irányba Marty.

Tényleg a fák felett megjelentek a nap első sugarai, a madarak csicsergése élénkebb lett, a környékünkön pedig egy lélek se járt már.

- Ideje indulnunk srácok!-állt fel Marty,és előbújt belőle a menedzser.- 18 óra múlva Bulgáriában kell lennünk és még nem is aludtatok semmit. Nem okozhattok csalódást a rajongóknak. Gyerünk!

Mind szomorkásan álltunk fel. Rossz volt búcsúzkodás, főleg, hogy rákellet döbbennünk ez volt az első és utolsó alkalom,hogy együtt vagyunk. Mégis muszáj volt elválnunk. A fiúk elindultak a lakókocsijuk felé. Barátnőim meg a sátraink fele.

Már csak Jackson meg én maradtunk.

-Hát.. szép este volt.- túrt bele kócos hajába Jay.

-Igen az volt. Kár hogy véget ért.- feleltem szomorúan.

-Figyelj!-kezdte- Tudom hogy ez örültség, mert valószinűleg soha többé nem látjuk egymást, de felhívhatnálak valamikor?

- Nem tudom. Ez tényleg őrültségnek hangzik.- megvillantotta felém szívdöglesztő féloldalas mosolyát, aminek egyszerűen nem lehetett ellen állni.- De persze miért ne!

-Szuper!- előkapta mobilját én meg bediktáltam a számomat. Vigyorogva rakta el telefonját -Ígérem felhívlak ,ebben biztos lehetsz. Sőt ha sikerül rábeszélnem a fiúkat, hogy haza fele is erre jöjjünk akkor még találkozhatunk is, újra.

- Az remek lenne! De most már tényleg menned kellene már biztos várnak rád.- feleltem idegesen egyik lábamról a másikra hintázva.

-Ja persze! Csak még valami, oda akartam adni a szülinapi ajándékod.

- Ó igazán nem kellene...- kezdtem de félbe szakított.

- Kérlek! Had hogy oda adhassam.- lépett közelebb hozzám.

- Rendben. És hol van?-néztem körbe.

- Hunyd le a szemed!- nézet rám átható tekintettel.

 Nem tudtam ellenállni neki. Így hát becsuktam a szemeimet és lélegzet vissza fojtva vártam mi következik. Hosszú percekig csak így álltam, már azon gondolkoztam hogy az egész csak vicc és csak szórakozik velem.

Ám egyszer csak hideg kezeket éreztem a derekamon. Illata teljesen megbódította érzékeimet. A szívem villámgyorsan kalapált és légzésem is felgyorsult. Majd egyre közelebb éreztem arcomhoz lélegzetét, ami végképp megbénított. Orra hegyével végig círogatta arcomat, aztán apró puszikat nyomott először a homlokomra, az arcomra, behunyt szemeimre az orrom hegyére és a szám szélére. Egy pillanatra megállt, mintha habozna, aztán megtette. Selymes ajkai finoman, majd erősebben tapadtak az enyémhez. Akkor, ott, megállt velem a világ.

100monkeys 

 Jay,UncleLarry,BenJ,Jerad,BenG

Zenék a fejihez:

http://www.youtube.com/watch?v=X2ruH8IL9_Y

http://www.youtube.com/watch?v=JSH330_G1Lg