4. fejezet

*Leila*


-"Tartsd meg az aprót te mocskos állat!!!"
Mondtam a Culkin kölyökkel együtt.
- Hallom jól szórakozol édeslányom!- kiabált be a konyhából anyám.- Egyébként arra gondoltam rendelek pizzát! Te milyet kérsz?
- Ananászosat!-kiabáltam vissza.
Augusztus vége volt és mégis oda kint szakadt az eső. Mivel ma semmi különösen fontosabb dolgom nincsen itthon maradtam és filmezek hátha jobb kedvem lesz tőle.
Hogy miért van rossz kedvem leszámítva az esőt?
Megígértem Vandának,hogy délután átmegyek és segítek neki pakolni. Ugyanis a modellügynöksége elintézte, hogy munkát kaphasson kint Los Angelesben. Ezért ő most elköltözik és itt hagy engem.
Nem elég, hogy a testvérem kint tanul Londonban most még a legjobb barátnőmet is elveszítem. Nem igazság!
Plusz, Jackson nem hívott. Nem is értem miből gondoltam, hogy betartja amit igért. Már több mint 1 hete hogy elbúcsúztunk. Azóta már biztos már vagy egy tucat lánynak megigérte, hogy felhívja, én is csak egy voltam a sok közül. Mégis annyira fáj.
Valaki csöngettet. Megállítottam a filmet és az ajtóhoz sétáltam. A postás volt és egy csomagot hozott nekem. Leültem a kanapéra a csomag Londonból jött. Edvin!!! Izgatottan téptem fel a papírt. Az ölembe hullott egy rózsaszín ruhadarab. Egy póló, még hozzá egy The Clash- London Calling-os. Pont olyan mint ikertestvéremé Edviné, csak az övé fehér. Biztos eszébe jutott, hogy régen mennyit könyörögtem neki, adja nekem és most vett egyet nekem. Végülis Londonba minden sarkon tud ilyet venni. Annyira klassz tesóm van. Felkaptam a telefonom és tárcsáztam. Miközben kicsöngött, visszatekertem a filmet és a telefont oda tartottam a tv hangszórójához.
- Haló!- szólt bele bátyám.
-"Tartsd meg az aprót te mocskos állat!"
- Emma- kacagott nagyon a vonal túloldalán, ő soha nem szólitott az első nevemen.
- Honnan tudtad?- szóltam bele csalódottan.
-Ugyan kinek jutna eszébe még nyáron, egy karácsonykor játszódó filmet nézni!
-Nem is tudom talán az ikertestvéremnek!- szekáltam.- Amúgy megkaptam a csomagot. Köszönöm imádom! El se hiszem hogy vettél nekem is egyet!-áradoztam neki.
- Igazán nincs mit, csakhogy...én ezt nem vettem- habozott Edvin.
- Akkor honnan van?- kérdeztem.
-Sehonnan!- vágta rá.
-Edvin!!!
- Jól van na!-csattant fel testvérem.-Véletlenül összemostam az enyémet egy piros bugyival! Most boldog vagy!
Elkezdtem röhögni
-Ne nevess!- förmedt rám.
- Szóval használt ajándékot kapok, na szép!-mondtam látszólagos megbánással.
- Nem, cserét ajánlok! Létszives küld ki nekem a digitális fényképezőgépedet.
- Nem akarom.
-Te úgyse használod! Neked ott a polaroid géped.
-Azt se tudom hol van?
-Kint van valahol a garázsban, keresd meg!
-Jól van megyek már!- álltam fel a telefonnal együtt- Állj egy pillanat, te piros bugyit hordasz?- nevettem bele gúnyosan.
-Nem az enyém, hanem a barátnőmé, Emilyé.- felelte vidáman testvérem.
-Komolyan!? Mesélj csak!
Ki mentem az kicsit se kupis garázsunkhoz. Tulajdonképpen nem is a kocsi használta, hanem a mi kis raktárunkként üzemelt. Egyikünk se volt az a kidobom ami már nem kell típus. Mi kifejezetten a gyűjtögető család voltunk.  Itt voltak a régi baba ruháink, az első biciklink, anya iskolás könyvei és még számos felbecsülhetetlen kincs számunkra. Még mindig itt volt az első gitárom amin Edvin kipróbálta a leghiperszuperebb pillanat ragasztót és összeragasztotta a húrjait, és itt volt Edvin első számítógépe, amit én bosszúból leöntöttem kólával és azóta teljesen használhatatlaná vált.
Ha jól emlékeztem azon dobozok egyikében kell lennie a gépnek, amelyikeket a legútobb én hoztam ki és feltettem a polc legtetejére. Fülemhez szorítottam a mobilom és még mindig hallgattam bátyám áradozását Emilyől. Magam elé állítottam az egyik lenti dobozt és arra még egyet. Ráálltam, hogy elérhessem a polc tetejét. Alighogy megfogtam az első kezem ügyébe kerülő dobozt, az alattam lévők feladták és egy nagy reccsenés kíséretében földre kerültem, magammal rántva az egész polc tartalmát.
-Emma! Haló! Jól vagy? Mi volt ez?- kiabált a vonal túlsó végén Edvin.
- Semmi bajom, csak összetört alattam egy-két doboz.- nyugtattam meg.
-Na ugye fogyózni kénne!- kacagott győzelem ittasan bátyám.
- Fogd be!
Ekkor egy lila boríték akadt a kezembe. Kinyitottam és átfutottam tekintettemmel a belőle kihullott levelet.  a furcsa, hogy angolul írták, furcsább, hogy Los Angelesből küldték és a legfurcsább mégis az amit olvastam. Teljesen ledöbbentem.
-Bocs tesó most leteszem.- motyogtam zombiként a mobilomba és letettem.
Újra és újra átfutottam a levelet. Egyszerűen nem tudtam elhinni. Felálltam,kezemben a borítékkal, berontottam a konyhába. Anyám épp egy ruhakatalógust lapozgatott. Lecsaptam elé a levelet.
-Ez meg mi a fene?
Ránézett és szemében egyből megjelent a félelem és a bűntudat.
-Én... -szája megremegett a visszafojtott sírástól.
-Hogy tudtad ezt eltitkolni, anya?!?!- kiabáltam dühösen. Igazán nem szeretek senkivel kiabálni a szeretteimmel meg főleg, de ez most nagyon felidegesített.- Ráadásul hazudtál!!!
-Leila, nyugodj meg. Enged, hogy megmagyarázzam- kérlelt könnyeivel küszködve.
-Jó mondjad!-förmedtem rá.

zene: http://www.youtube.com/watch?v=trolcS3V7dY