2.fejezet

- Hogy hívnak? -kérdezte a fiú.
-Leila- felelte teli szájjal.-Tudod az apám nagy Star Wars rajongó.- magyarázkodott, még magát se értve, miért viselkedik így. A srác elnevette magát, látva a lány zavarát.
-Engem meg Jacksonnak. Jackson Rathbonenak!-nagyon lassan mondta ki ezeket a szavakat és érdeklődve figyelte a lány reakcióit. 
-Tudtam, hogy ismerős vagy valahonnan! Te vagy a 100Monkeys egyik énekese!
-Igen és húha!
-Mi az?
-Tudod ilyenkor általában az szokott jönni, hogy egyből rávágják , hogy "Te játszottál az Alkonyatban, blablabla..."- Jackson megvillantotta féloldalas mosolyát és beletúrt a hajába. Emma még ha akarta volna se tudta volna észre venni, hogy élőben mennyivel szívdöglesztőbb férfi. Kicsit még a fantáziája is elkalandozott, de gyorsan visszaterelte gondolatait. .
-Ja akkor elrontottam. Bocsáss meg! Kezdjük újra!
Kihúzta magát és egy hatalmas mosoly társaságában kezet nyújtott a fiú felé.- Szia, a nevem Varga Leila Emma.
Jackson megfogta a lány puha kezét. Valami megmozdult benne legbelül, talán rossz volt a kaja amit ebédelt.
-Szia engem Jackson Rathbonenak hívnak!
Erre Lea elvékonyította a már amúgy se túl mély hangját.
-Jujj TE vagy az A Jackson az Alkonyatos Jackson?! Ejhaaaaa! Milyen jó nekem!- sipította, mire Jackson felkacagott.
-Hát valami hasonló, de inkább maradjunk az első ismerkedésnél.- kacsintott a lányra, aki erre önkéntelenül is elpirult.
- Amerikai vagy?
- Nem, én itt lakok Pesten. Miből gondolod, hogy amerikai vagyok?- kérdezte Lea.
-Az akcentusodból, meg abból hogy ismered a zenekart.
- Az akcentusomról nem tudok nyilatkozni, lehet azért mert főként feliratosan nézek filmeket, vagy nem is tudom igazából. A zenekarról meg annyit, hogy tudod feltaláltak már egy olyan valamit amit úgy hívnak, Internet.
Jackson játékosan a homlokához kapott, és közben leverte fejéről a kalapot, ami a porban landolt. Lea muszáj volt nevetnie a mókás helyzeten. Jackson látszólagos bosszúsággal felvette,és leporolta a kalapot, közben morgott.
-Na szép kinevetsz!- Leilának ettől csak még jobban kellett nevetnie- Jól van, akkor én ezen fogok nevetni.- belemártotta ujját a kezében tartott hotdog ketchupjába és a lány orrára kente. Annyira gyorsan csinálta ,hogy Leila csak  némán háppogva vette tudomásul mi is történt. A lány arckifejezése láttán most Jackson tört ki hangos röhögésben. Leának több se kellett, felemelte a kezében levő kaját és megpróbálta bele kenni a fiú hajába az egészet. Ám ő gyorsan kapcsolt és elrohant előle. Leila  és Jackson egymást kergették a sátrak között. Most bárki aki látta őket biztos, hogy csak egy fiatal szerelmespárnak tűnhettek, ahogy viccelődve virsli darabokat hajitanak egymás felé. 
 Kb 10 perccel később az egyik csap mellett álltak. Jackson virsli darabokat szedett ki a hajából, Leila meg lemosta a ketchupot az arcáról.
Leának muszáj volt feltennie azt a kérdést ami már jóval korábban eszébe ötlött.
-Jackson, kérdezhetek valamit?
-Bármit.
-Mit csinálsz itt?- kérdezte kicsit félénkebben Lea.
-Azt hittem tudod. Ma lesz koncertünk és...- kezdte Jackson.
-Úgy értem, hogy velem.- vágott közbe a lány.
-Ja.- Jaynek hirtelen nagyon fontos lett az egyik tincse nagyon tiszta legyen- hát...- köszörülte meg torkát. Igazat mondjon vagy mondja hogy eltévedt? Igazat.- Szóval... a banda másik két tagjával BenGvel és Jeraddal úgy döntöttünk kicsit körül nézünk a fesztiválon. Elkeveredtünk a Portra, és ott megláttalak téged. Amilyen beleéléssel te táncoltál és élvezted  a zenét, annyira magával ragadó volt. Igazából le se tudtam venni a szemem rólad. Aztán eltűntél koncert után. Úgyhogy téged kerestelek, és mikor megláttalak a hotdogosnál, Muszáj volt oda mennem hozzád.- Kicsit félve nézet fel a lányra. Igazból arra számított, hogy kifogja nevetni vagy csak simán ott hagyja őt. 
-Aha, így már értem- mondta Lea, valahogy soha nem volt jó az ilyesmiben. Nem tudta hogy most flörtölnie kellene vagy nem. Így hát megpróbálkozott egy szimpla kérdéssel, nem akarta elijeszteni de azt se akarta hogy túl könnyű zsákmánynak tartsa Jackson.-Eljössz velem a Nagyszínpadhoz?
-A legnagyobb örömmel.

A délután többi részében együtt néztek körbe a fesztivál területén. Leila bemutatta a barátaimnak is. Enikő majd kiugrott a bőréből, hogy élőben találkozhatott Jasperrel és természetesen egyből elkezdte faggatni, hogy Robert és Kristen tényleg együtt vannak-e, természetesen csalódnia kellett Rob teljes mértékben foglalt volt. Söröztek és beszélgettek, legbelül mindketten úgy érezték mintha már vagy ezer éve ismerték volna egymást.
Mikor 6 körül elkellet mennie, nehogy lemaradjon a színpadi beállásról Vanda, Enikő és Ildikó egyszerre fordultak Lea felé.
-Úristen,Leila!..Ez Jackson Rathnbone!..Mesélj mi volt!- vágtak egymás szavába.
-Nyugi lányok a végén még szívrohamot kaptok mind egyszerre. Na szóval...-és akkor elmesélt mindent a hot-dogtól, a fura vallomásig.
-Tutira tetszel neki!-kezdte Vanda.- Úristen egy sztárral fogsz járni!
-Én nem fogok vele járni!- vágta rá. 
  -Miért?-kérdezte Ildi. 
  -Egy részt, mert a világ másik végén lakik, és nem bírom a távkapcsolatot, más részt, mert nem és kész..- igazából nem jutott eszébe más indok. Legbelúl ugyanis nagyon kedvére való lett volna egy kapcsolat Jacksonnal.
  -Akkor csak egy kis kaland! Igazán rád férne már!- mondta Vanda 
  -Tudod, hogy nem vagyok olyan! 
  -Tudom.

Eljött a 7 óra és négy lányt ott állt a Blues színpad előtt. Nagyon sokan voltak kíváncsiak a zenekarra. A srácok nem is okoztak csalódást. Óriási hangulatot teremtettek pillanatok alatt. Egytől-egyig mindenki élvezte, még azok is akik nem ismerték egy dalukat se (köztük Ildi és Vanda). Leila és Enikő végig énekeltek,táncoltak a számot, ha egyik-másik kedvencük következett, hangosabban sikítottak mindenki másnál. Leila igyekeztem nem elfeledkezni magáról és teljesen átadni magát a zenének. Nem sok sikerrel, de amikor sikerült akkor le se tudta venni  a szemét Jacksonról. Ahogy ugrált, énekelt vagy táncikált egyszerűen az egész lényéről ordított hogy mennyire élvezi. Az egyik dal közben, amikor éppen nem Jay énekelt, észre vette, hogy Lea figyeli. Ahogy ránézet a lányra, nem bírta megállni ezért küldött egy hatalmas vigyort felé, és gondolkodás nélkül egy csókot is. A lány körül álló lányok sikítozni kezdtek, mind azt hitték nekik szólt. Hát igen erre előbb is gondolhatott volna, de a piruló Lea láttán valami fura melegség járta át a testét.

A koncert után mosolyogva indultak el egymás felé. Leila megakarta neki mondani mennyire király volt a buli és hogy mennyire magával ragadó a játékuk, csakhogy egy perc alatt Jackson már ki se látszott a rajongó lányok gyűrűjéből, úgyhogy inkább hátat fordított és elindult a lányok után a bárpulthoz. Ám egyszer csak Jackson megragadta a karját.

- Hát te meg hova szöksz?-búgta bele a lány fülébe édes hangján.

- Sehova, csak sörért a pulthoz. -mosolygott vissza rá- Ők meg miért néznek így?- nézet ijedten Jackson háta mögé.jackson is oda fordult. Az lányok akik az előbb megrohamozták most mind kettőjüket nézték 

-Kik???...Ja, hogy ők! Szerintem féltékenyek rád... miattam...de úgyis mindjárt visszamegyek hozzájuk és megkapják a közös fotóikat, csak előbb megbizonyosodók róla hogy vissza jössz hozzám.- villantotta meg féloldalas mosolyát Jay

-Féltékenyek??? Rám??-Leila szája tátva maradt a döbbenettől.- Rám még soha senki nem volt féltékeny! De hisz ez OLTÁRI!!!- kiáltotta el magát. Jackson hangosan felnevetett.

-Hát, ha te ezt annak tartod. Na de ugye vissza jöttök még ide? Bemutatnálak a bandának.- bökött a fejével a színpad felé.

-Persze, hogyne, Enikő kifog ugrani a bugyijából!

-Ennek örülni fognak a srácok. Mármint annak, hogy jöttök, nem a bugyinak...Na jó , de annak is fognak örülni.- bólogatott nagyon komoly fejjel.

-Rendben akkor jövünk.- bólogatott Lea is, megpróbálkozott a komoly arc kifejezéssel, de nem ment annyira boldog volt ebben a pillanatban, úgyhogy csak egy kitörő nevetéssel szolgálhatott Jacksonnak, aki meg ettől lett igazán boldog. Még egy utolsó kacér vigyort  eresztett meg a lány felé, majd megfordult és eltűnt rajongó lányok sűrűjében.

Zene ajánló: 100 MONKEYS
http://www.youtube.com/watch?v=6T-SggEb0J0
http://www.youtube.com/watch?v=OPd6pAAOZzs&feature=related

1.fejezet

-Siess már! Várnak a többiek!- kiáltott.

Varga Leila, a sátruk előtt ücsörgött és a Fesztivál program újságjának egyik agyon nyúzott példányát lapozgatja ,míg a legjobb barátnőjére, Vandára vár. A hét napos fesztivál hatodik napja volt. Mindkét lány elégé nyúzottnak érezte magát, de hát ez az önfeledt bulizás velejárója.

-Na már készen is vagyok, de gyorsabb lettem volna ha nem nyaggatsz annyit!- mászott ki négykézláb Vanda.

-Vagy talán elég lett volna, ha nem egy fél órával ezelőtt találod meg a sátrunkat.- felelte morcosan Leila, fel se nézve az újságból, erre Vanda csak megvonta a vállát és huncutan mosolygott.Leila még se tudod rá haragudni, ők ketten már az idők kezdete óta a legjobb barátnők. Eltette a táskájába az újságot és belekarolt barátjába.- Na jó menjünk! A többiek a Sör sátornál vannak. Közbe meg mesélj az éjszakádról!

Út közben elmesélte a tegnap esti kalandját egy Bence nevezetű sráccal. Leila nem igazán lepődött meg, a fiúk mindig is oda voltak Vandáért. Csinos pofijáért, nőies alakjáért, hosszú combjaiért és szexis hosszú szőke hajáért egyenesen rajongtak. A fesztivál minden napján akadt udvarlója. Leila ennek a szöges ellentéte, 160 centijével, kislányos tekintetével és sűrű fekete hajával. Neki kicsit nehezebben ment a pasizás, nem mintha csúnya lenne vagy ilyesmik, csak Vanda mellett mindig nehezebb dolga volt ilyen téren. Őszintén nem is bánta, nem igazán vágyott az egy éjszakás kalandokra.

-Elképesztő volt, még soha nem volt ennyire jó! Éreztél már így?- kérdezte ugrándozva Vanda.

-Eltudom képzelni, szóval nem.- nevetett fel.-És fogtok még találkozni.     

 -Hát...nem tudom van barátnője -harapta el mondata végét.

-Vaaaaaaaaaannnddaaaaa!!!!

-Tudom, tudom. Csak annyira helyes volt, és és nem tudtam ellen állni, és különben is fiatal vagyok, szeretném ki élni magam. Mikor tenném ha nem most életem fénykorában,és neked is ezt kellene tenned ahelyett hogy...- teljesen beleélte magát szónoklatába, annyira hogy észre se vette a vele szembe jövő szőke fiút és teljes erővel neki ütközött.

-Bocsi!- mondták mind ketten egyszerre, azonnal nevetésbe törtek ki. A szőke meghívta Vandát egy italra, aki erre könyörgő szemekkel nézett barátnőjére. Aki erre szavak nélkül jelezte neki, hogy menjen. 5 másodpercbe se tellett már nyomát se látta kettőjüknek.

A SÖR sátorhoz érve Zoli, Csabi, Enikő és Ildi már vártak rá. A tegnapi koncertekről beszélgettek és arról mit kénne este meghallgatni.

-Lea!- kurjantott vidáman Enikő.-Figyeld, figyeld milyen koncert lesz 7-kor a Blues színpadon!!!!

-Milyen?- kérdezte miközben letette a sörét az asztalra.

 -100 monkeys!!-rikkantotta.

-Úristen tényleg?! Imádom őket, annyira jók!- Elővette az újságját és tényleg ott állt benne 19:00-Blues színpad-100MONKEYS-Ezt hogy nem vettem észre!

-Megyünk?- nézett rá Enikő nagy szemekkel.

-Persze! Titeket is érdekel?- nézett a fiúkra.

-Őőő nem igazán ,mert akkor lesz Sub a metálon, mi inkább arra mennénk.- mondta Zoli.

-Hát jó és addig mit terveztettek?

-Fél 4-kor lesz I.T.I. az Alternatívon. Még benyomhatunk 2sört aztán mehetnék arra.- szólalt meg Ildi és belekortyolt a sörébe.

- Én benne vagyok!- bólogattak mindannyian és vidáman koccintották össze korsóikat.

***

  Háj-ná-ná-ná, háj-ná-ná-ná Hipnotizőr király!- kiabáltuk mind a hatan (idővel csatlakozott hozzájuk Vanda is,a szőke srácról kiderült hogy házas így hát lerázta)  Ritmusra ugráltak és táncoltak és igyekeztek túl kiabálni a hangosítást. Ezeket a legnagyobb beleéléssel  Leila tette, de egyszerűen  nem tehet róla, ha valami jó zenét hallott teljesen megtudott feledkezni a külvilágról, mintha valami fölötte álló erő írányitott volna minden mozdulatát. Az örült zene imádatát, anyja szerint az apjától örökölte, az apjától akit soha nem ismerhetett meg, mivel még születése előtt meghalt. Szerette amikor anyja ilyeneket mond, ilyenkor mindig közelebb érezte magát halott apjához. Örült zene imádatán barátai gyakran viccelődtek,de legtöbbször mint most is remek társnak bizonyultak.  A szám végén hangos tapssal jutalmazták meg a zenekart. Egyszer csak Vanda oda hajolt Leilához.

-Te az a srác le se veszi rólad a szemét.-bökött a sátor bal széle fele, ahol három fiú állt, kicsit messzebb a tömegtől.

-Mégis melyik?- kérdezte értetlenül.

-A kalapos!

Lea megpróbálta nem túl feltűnően szemügyre venni a társaságot. A legközelebb álló fiún baseball sapka volt, mellette lévőnek nagyon rövidre volt vágva a haja és látszólag ő élvezte legjobban a koncertet. Közvetlen mögötte állt a kalapos fickó aki elvileg őt nézte. Mindhárman napszemüveget viseltek, kezükben sör. Mintha a kalapos tényleg őt  nézte volna, de nem igazán lehetett ki venni melyiküket is bámulja igazán, Őt ,Enikőt, Ildit, Vandát vagy esetleg a fiúkat mögöttük..

 -Na??-kérdezte Vanda.

-Helyes.-ismerte be.-de nem hiszem, hogy engem nézne.

-Olyan vagy...úúáá!!!!- nem tudta befejezni, mert a következő dal ,a kedvence volt félbeszakította és azonnal feledtette mondani valóját. Ezzel Lea befejezettnek találta a beszélgetést és hagyta hogy, megint magával ragadja a zene ritmusa

A koncert után Leila elment a mosdóba, a többiekkel megbeszélte, hogy a nagyszínpadnál találkoznak a szokott helyünkön. Így ott maradt egyedül. a nagy ugrálásba egészen megéhezett úgyhogy a közeli hotdogos bódé felé indult

-Szia! Egyet kérek...

-Legyen kettő- szólalt meg mögötte valaki angolul. Megfordult és ott állt mögöttem piros kockás ingjéban kopott farmerjában a fején kalap, a szemüvegét levette és az ingjének felső lukába akasztotta. Leára mosolygott. A lány tekintette elidőzött a férfi ajkain. Soha nem látott még ennél huncutabban hívogató  ajkakat. Talán kicsit sokáig is bámulta. Zavarodottan mosolygott vissza az idegenre.-Nem bánod, ha meghívlak?

Leila száját egy hang se tudta elhagyni így hát csak megrázta a fejét.

Az eladónő oda adta a hot-dogokat. Egymás mellett sétáltak. Lea nem tudja mit mondhatna, nagyon zavarban volt. A férfi meg mosolygós szemekkel nézett végig a lányon. Végül legyűrte a gombócot a torkában.

-Köszönöm- mondta halkan.

 Ildikó

Enikő




Zene ajánló: http://www.youtube.com/watch?v=PWE8kraPg54

SZIASZTOK!

SZIASZTOK!!!



Üdvözöllek Titeket a Blogomon! Itt majd egy történetet  olvashattok Leiláról és Jackson Rathboneról. Kicsit szerelmes, kicsit drámai. Na de inkább átadom a terepet szereplőimnek, had meséljék el ők hogy is kezdődött.:):):)

Sziasztok a nevem Jackson Monroe Rathbone, színész kötőjel zenész. Van egy zenekarom a 100MONKEYS. Idén az a megtiszteltetés ért minket, hogy első Európai turnénkon megmutathattuk mit is tudunk igazán a színpadon produkálni. Minden nap új ország, új város, új emberek és legfőképp új nők. Bizony a barátaimmal együtt én is az igazi rockzenészek életét éltem. Nem is tudnám megszámolni hány nőnek okoztam hihetetlen gyönyöröket és törtem össze a szívüket ugyan akkor. A turnénk utolsó előtti állomása Magyarországon egy fesztiválon léptünk fel, és akkor történt.... Megismertem Őt...a leghihetetnebb lányt akit valaha láttam...Azt hiszem azonnal beleszerettem, de sajnos a kötelességeim elszólítottak tőle és egy véletlen balesetnek köszönhetően az utolsó esélyemet is eljátszottam nála.
Vajon összehoz vele a Sors még valaha?

Sziasztok!  A nevem Varga Leila Emma. Két szenvedélyem van a gyerekek és a zenélés. Minden vágyam az volt, hogy egyszer kis iskolásokkal szeretettem meg az igazi zenét. Épp ezért is szociálpedagógiát tanultam Budapesten, azon belül is ének-raj szakon. Ám ezek a tervek mind megdőlni látszottak. Egy nyári napon történt, megismertem egy fantasztikus srácot. Csak egy bibi van vele, a világ másik végén lakik, plusz híres. Így nyilván való nem sok esélyt adhatok a kapcsolatunknak. Bárcsak újra láthatnám, nem engedném el az egyszer biztos!:)
Ám születésnapomon egy nem akármilyen meglepetésre bukkantam a házunkban. Egy levélre. Így hát legjobb barátnőmmel karöltve nyakunkba vettük a világot és elutaztunk Los Angelesbe, hogy megtaláljam a férfit akit egész életemben hiányoltam.






PS. : Megpróbálok hetente frissiteni:) ha nem sikerül Bocsi:)