4. fejezet

*Leila*


-"Tartsd meg az aprót te mocskos állat!!!"
Mondtam a Culkin kölyökkel együtt.
- Hallom jól szórakozol édeslányom!- kiabált be a konyhából anyám.- Egyébként arra gondoltam rendelek pizzát! Te milyet kérsz?
- Ananászosat!-kiabáltam vissza.
Augusztus vége volt és mégis oda kint szakadt az eső. Mivel ma semmi különösen fontosabb dolgom nincsen itthon maradtam és filmezek hátha jobb kedvem lesz tőle.
Hogy miért van rossz kedvem leszámítva az esőt?
Megígértem Vandának,hogy délután átmegyek és segítek neki pakolni. Ugyanis a modellügynöksége elintézte, hogy munkát kaphasson kint Los Angelesben. Ezért ő most elköltözik és itt hagy engem.
Nem elég, hogy a testvérem kint tanul Londonban most még a legjobb barátnőmet is elveszítem. Nem igazság!
Plusz, Jackson nem hívott. Nem is értem miből gondoltam, hogy betartja amit igért. Már több mint 1 hete hogy elbúcsúztunk. Azóta már biztos már vagy egy tucat lánynak megigérte, hogy felhívja, én is csak egy voltam a sok közül. Mégis annyira fáj.
Valaki csöngettet. Megállítottam a filmet és az ajtóhoz sétáltam. A postás volt és egy csomagot hozott nekem. Leültem a kanapéra a csomag Londonból jött. Edvin!!! Izgatottan téptem fel a papírt. Az ölembe hullott egy rózsaszín ruhadarab. Egy póló, még hozzá egy The Clash- London Calling-os. Pont olyan mint ikertestvéremé Edviné, csak az övé fehér. Biztos eszébe jutott, hogy régen mennyit könyörögtem neki, adja nekem és most vett egyet nekem. Végülis Londonba minden sarkon tud ilyet venni. Annyira klassz tesóm van. Felkaptam a telefonom és tárcsáztam. Miközben kicsöngött, visszatekertem a filmet és a telefont oda tartottam a tv hangszórójához.
- Haló!- szólt bele bátyám.
-"Tartsd meg az aprót te mocskos állat!"
- Emma- kacagott nagyon a vonal túloldalán, ő soha nem szólitott az első nevemen.
- Honnan tudtad?- szóltam bele csalódottan.
-Ugyan kinek jutna eszébe még nyáron, egy karácsonykor játszódó filmet nézni!
-Nem is tudom talán az ikertestvéremnek!- szekáltam.- Amúgy megkaptam a csomagot. Köszönöm imádom! El se hiszem hogy vettél nekem is egyet!-áradoztam neki.
- Igazán nincs mit, csakhogy...én ezt nem vettem- habozott Edvin.
- Akkor honnan van?- kérdeztem.
-Sehonnan!- vágta rá.
-Edvin!!!
- Jól van na!-csattant fel testvérem.-Véletlenül összemostam az enyémet egy piros bugyival! Most boldog vagy!
Elkezdtem röhögni
-Ne nevess!- förmedt rám.
- Szóval használt ajándékot kapok, na szép!-mondtam látszólagos megbánással.
- Nem, cserét ajánlok! Létszives küld ki nekem a digitális fényképezőgépedet.
- Nem akarom.
-Te úgyse használod! Neked ott a polaroid géped.
-Azt se tudom hol van?
-Kint van valahol a garázsban, keresd meg!
-Jól van megyek már!- álltam fel a telefonnal együtt- Állj egy pillanat, te piros bugyit hordasz?- nevettem bele gúnyosan.
-Nem az enyém, hanem a barátnőmé, Emilyé.- felelte vidáman testvérem.
-Komolyan!? Mesélj csak!
Ki mentem az kicsit se kupis garázsunkhoz. Tulajdonképpen nem is a kocsi használta, hanem a mi kis raktárunkként üzemelt. Egyikünk se volt az a kidobom ami már nem kell típus. Mi kifejezetten a gyűjtögető család voltunk.  Itt voltak a régi baba ruháink, az első biciklink, anya iskolás könyvei és még számos felbecsülhetetlen kincs számunkra. Még mindig itt volt az első gitárom amin Edvin kipróbálta a leghiperszuperebb pillanat ragasztót és összeragasztotta a húrjait, és itt volt Edvin első számítógépe, amit én bosszúból leöntöttem kólával és azóta teljesen használhatatlaná vált.
Ha jól emlékeztem azon dobozok egyikében kell lennie a gépnek, amelyikeket a legútobb én hoztam ki és feltettem a polc legtetejére. Fülemhez szorítottam a mobilom és még mindig hallgattam bátyám áradozását Emilyől. Magam elé állítottam az egyik lenti dobozt és arra még egyet. Ráálltam, hogy elérhessem a polc tetejét. Alighogy megfogtam az első kezem ügyébe kerülő dobozt, az alattam lévők feladták és egy nagy reccsenés kíséretében földre kerültem, magammal rántva az egész polc tartalmát.
-Emma! Haló! Jól vagy? Mi volt ez?- kiabált a vonal túlsó végén Edvin.
- Semmi bajom, csak összetört alattam egy-két doboz.- nyugtattam meg.
-Na ugye fogyózni kénne!- kacagott győzelem ittasan bátyám.
- Fogd be!
Ekkor egy lila boríték akadt a kezembe. Kinyitottam és átfutottam tekintettemmel a belőle kihullott levelet.  a furcsa, hogy angolul írták, furcsább, hogy Los Angelesből küldték és a legfurcsább mégis az amit olvastam. Teljesen ledöbbentem.
-Bocs tesó most leteszem.- motyogtam zombiként a mobilomba és letettem.
Újra és újra átfutottam a levelet. Egyszerűen nem tudtam elhinni. Felálltam,kezemben a borítékkal, berontottam a konyhába. Anyám épp egy ruhakatalógust lapozgatott. Lecsaptam elé a levelet.
-Ez meg mi a fene?
Ránézett és szemében egyből megjelent a félelem és a bűntudat.
-Én... -szája megremegett a visszafojtott sírástól.
-Hogy tudtad ezt eltitkolni, anya?!?!- kiabáltam dühösen. Igazán nem szeretek senkivel kiabálni a szeretteimmel meg főleg, de ez most nagyon felidegesített.- Ráadásul hazudtál!!!
-Leila, nyugodj meg. Enged, hogy megmagyarázzam- kérlelt könnyeivel küszködve.
-Jó mondjad!-förmedtem rá.

zene: http://www.youtube.com/watch?v=trolcS3V7dY

3.fejezet

Sziasztok!

Először is nagyon szépen köszönöm az előzőkhöz írt komikat és szeretettel üdvözlöm rendszeres olvasóimat. Annyira belelkesültem tőletek ,hogy most alig bírtam abba hagyni az írást úgyhogy, ez a rész egy kicsit hosszabbra sikeredet, mint az előző kettő:):):)
Jó szórakozást!

*Jackson*

Mikor mondtam a srácoknak, hogy milyen táraságot szerveztem be ma estére szinte majd kiugrottak a bőrükből örömükben.
Az 1 hónapja tartó európai turnénk kezdete óta, együtt keltünk együtt feküdtünk a koncertek után egyből buszba szálltunk és indultunk a következő országba. Hihetetlen számomra  hogy Európa ilyen kicsi, pár óra alatt átjuthatunk egy másik országba. Na de most rábeszéltem Martyt a menedzserünket hogy maradjunk bulizni, elvégre kijár nekünk a lazítás. Bár hogy őszinte legyek eléggé önző érdekek vezéreltek. Nem hazudok Leiláról van szó. Hihetetlen egy lány. Általában jó ember ismerő vagyok, például első pillantásra kiszúrom , hogy a koncert után várakozó lányok közül ki  kapható egy kis beszélgetésnél többre. Nem tagadom, szeretem kihasználni a csinos csajokat. Bűntudat nélkül flörtölök és ha az illető kapható rá szívesen lépem túl a határokat. Nem mintha ezeket a lányokat nem csak az izgatná, hogy elmondhassák lefeküdtek egy hírességgel. Persze volt egy-két kivétel aki azt hitte csak, mert egyszer lefeküdtem vele majd örökké boldogságban élünk együtt és stb... Még mit nem!!! Szóval szerencsésnek mondhatom magam nők terén, de valahogy a mára tervezett hódításom nem afelé haladt amerre én terveztem. Ez a lány teljesen felborította a napomat,most is csak arra tudok gondolni ,hogy egyszer a feleségül veszem. Rathbone te megörültél!!!-figyelmeztettem magam.-Agglegénynek lenni a világ legkirályabb dolga kötöttségek nélkül felelősség nélkül....Na de azok a szemek!!!

Már jön is. Mintás térdig érő szoknyát viselt, és hozzá egy sima fehér trikót. Fekete sűrű haja lágyan omlott vállára. A szemébe lógó tincseket szívecskés napszemüvegével, fogta hátra. Az egész megjelenése olyan egyszerű és visszafogott volt, valószinűleg senkinek nem tűnt különösebben szemet, hogy egy ilyen szépség lépked a közelében. Kivéve nekem. Megbabonázott az egész lénye, szinte tündökölt számomra ahogy közeledett felém barátaival. Valamin nagyon mulathattak, mert Ildi röhögve magyarázott valamit, amitől mind hangos kacagásban törtek ki. Először Vanda vett észre, hogy a backstage bejáratánál állva figyelem őket. Odaintegetett nekem és abban a pillanatban a másik három is abba az irányba fordult. Leila, ragyogó mosolya volt az egyetlen amire koncentrálni tudtam ebben a pillanatban.

-Szia!- köszöntek mind egyszerre és ezen elnevették magukat.

-Sziasztok! Látom sörötök már van- néztem a kezükben lévő műanyag poharakra- Akkor mehetünk, vagy várunk még valakit?

-Nem. Csak ennyien vagyunk- mondta Leila.- de tényleg nem akarunk titeket zavarni- húzta a száját.Ezen nevetnem kellett.

-Ne csináld már! A fiúk alig várják már, hogy megismerhessenek titeket!- azzal megragadtam a kezét és elkezdtem húzni. Oda intettem a biztonsági őrnek, hogy a lányok velem vannak. Ahogy elhaladtunk a férfi mellett a szemem sarkában láttam, hogy a lányok mind az éppen kibuggyani készülő nevetésüket próbálják visszatartani. Leila még el is vörösödött. Oda hajoltam hozzá, igyekeztem minél halkabban megkérdezni min nevetnek.

- Majd elmondom, ...öömmm...ha egy kicsit beljebb mentünk.-nézett hátra a válla fölött a nagydarab fickóra aki beengedett minket. Bólintottam bár nem voltam biztos benne , hogy én ezt hallani akarom.

Amint befordultunk a színpad mögött lévő konténerhez, mint egy varázsütésre, mind a négyen egyszerre röhögtek fel.Csak álltam ott és őket nézve engem is elfogott a röhögés.

- Hát itt meg mi a fene folyik?- rohant oda legjobb barátom Ben.G-Mi a nevetés tárgya? Én is tudni akarom!!- erősködött akár egy gyerek. Végig mérte a lányokat, egyik elismerő pillantás követte a másikat ,majd egy sokat mondó nézéssel jelezte nekem, hogy mind dögösek. Ám a lányok ebből mit se vettek észre, Leila és Ildi egymás vállára görnyedve kacagtak, ami csak még viccesebbé tette az egész szituációt. A röhögés oda csalta utazó tárasaimat is és lassan mind ott álltak mellettem, Jerad és a felesége Lucy, Larry, Marty és Ben.J. Érdeklődve figyelték az eseményeket. Végül Enikő tért magához először. Megköszörülte torkát és rászólt barátnőire.

-Na lányok egy kis komolyságot! Társaságban vagyunk!- nézett körbe. Ildi, Vanda és Lea egyszerre egyenesedtek fel, és vettek egy-egy mély levegőt. Leila szemében könnyek csillogtak.

-Hát azt hiszem szépen bemutatkozás.- szólalt Ildi. Annyira vicces volt az egész szituáció hogy ezen mind elnevettük magunkat. Gyorsan mindenkit bemutattam egymásnak. Ölelgetések és puszik váltogatták egymást. Ben.G kicsit túl sokáig ölelte Leilát amitől kicsit pipa lettem, de azért örültem, hogy így össze jöttünk és mindenki szimpatikusnak találta a másikat.

-Na gyertek üljetek le közénk, és meséljétek el mi volt ennyire vicces!- intett Larry, a backstageben kialakított, teraszra. Mind helyet foglaltunk. Legnagyobb örömömre Lea mellém ült és így a kevés férő helyes asztalnak és a meg növekedett létszámunknak köszönhetően, testünk szorosan simult össze. Valószinüleg neki is feltűnt,ez a közelség és picit próbálta össze húzni magát. Nem hagyhattam inkább tenyerembe vettem apró kezeit és lassan végig simítottam ujjait. Egy apróbb,de annál sokat mondóbb sóhaj hagyta el ajkait. Elmosolyodtam, mert valami bizsergetőt éreztem a gyomromban, megint. Szerencsére az egészből senki nem vett észre semmit.

Enikő bele kezdett a történet mesélésébe.

-Szóval az úgy volt, hogy 1 hete  még a fesztivál előtt elmentünk bulizni az egyik új klubba Budapesten, de sajnos óriási sor állt a bejáratnál. Az ajtóban pedig vagy négy kigyúrt fazon ácsorgott és engedte be kettesével az embereket. Kb negyed óra ácsorgás után Lea barátnénk...- Enikő rámutatott Leilára, aki erre teljesen elvörösödött, fejét vállamra hajtotta, miközben tenyerébe temette arcát. Vanda és Ildi elkezdtek rázkódnia nevetéstől-. Na szóval...Ilyet szól "Figyeljetek bejuttatom magunkat!"-utánozta Enikő egyre jobban vörösödő barátnője hangját - Kiállva a sorból előre vezetett minket a biztonságaikhoz. Megvillantotta cuki mosolyát és heves szempilla rebegtetés közben végig simitja az egyik fickó karját...- Leára kaptam a tekintettemet. Rázta a nevetés, és közben már az ingem ujját harapdálta.-... és megszólal" Hú ,de izmos vagy! Mit szedsz?" Erre a pacák:"Jegyeket! Na tűnés vissza a sorba!"- Csapatunkból egy emberként nevetett fel. Még a könnyem is kicsordult. Leila most az izmomba harapott. Szegény nagyon zavarba lehetett. Átöleltem a vállait.

- Ugyan már nem is olyan ciki!- próbáltam vigasztalni.

- Dehogynem! Főleg mert itt van a fickó!! Az előbb láttuk, azért nevettünk, és most ha valahol látunk egy biztonsági őrt mindanyiunknak ez fog egyből beugrani és most már nektek is hála az égnek- nézett fel rám könnyektől csillogó szemekkel.

-Ó, ebben biztos lehetsz!- nevettem el magam még jobban, mire ő belecsípet a a hasamba.

Efféle hangulatban beszélgettünk és meséltük egymásról a cikisebbnél cikisebb sztorikat a következő fél órában. Mikor rendesen felpörgettük magunkat elhatároztuk, hogy elmegyünk és kint folytatjuk a bulizást.

-Mit szoktatok ilyenkor csinálni?- kérdezte Marty.

-Hát olyan 1-ig koncertek, ha van valami, aztán meg általában az egyik sör sátornál ücsörgünk esetleg táncolunk.- felelte Vanda

- Ma van valami?

-Persze- lelkesedett fel Leila- Ma például Nagyszínpadnál játszik a Killers, aztán az Mr2 színpadán egy magyar együttes az Erik Sumo Band játszik. Ők nagyon jók, az egyik kedvencem a hazaiak közül.

- Ugyan már te melyik zenekart nem szereted?-flegmáskodott barátnőjével Enikő.

-Igen, te a világ összes zenekarát ismered és a többségét még szereted is, tisztára mint valami élő Zenei Lexikon....-vágott közbe Vanda.

-Leegyszerűsítve Zene Függő vagy!- vágta rá Ildi. Mind elnevettük magunkat.

-Jó beismerem tényleg az vagyok, és már szükségem van az adagomra.Velem tartotok?-Felállt és elindult. Mi meg követtük.

Az egész este fergeteges hangulatban telt. Táncoltunk, ittunk jól éreztük magunkat. Nagyon jól össze jöttünk a lányok őrületesek voltak, még ingyen pálinkát is szereztek nekünk. Koncertek, alatt végig Leilát figyeltem. Örülten szexi volt ahogy beleélte magát. Hol a zene rítmusára ringatózott, hol teljes beleéléssel énekelte a dalokat. Annyira magával ragadó volt. Legszívesebben átölelném, a haját kisimítanám a szeméből és hosszan szenvedélyesen megcsókolnám. És meg is fogom tenni, még ma este.

*Leila*

Miután vége lett a koncerteknek, elvittük a srácokat az egyik sör sátorhoz. Ez egy eléggé eldugott helyen volt ezért is szerettünk itt ücsörögni hajnalig. A pultosok már ismertek minket és csak a kedvenc zenéinket tették be a lejátszójukba.

Egyikünkön se látszott hogy akár egy kicsit is fáradt lenne, csak Jerad és Lucy vonultak vissza, de szerintem ők se aludni mentek. Ildi, Larry és Ben J az élet értelméről diskuráltak nagyban. Kicsit se józan állapotukban egészen jól ment nekik. Vanda, Enikő, Marty és BenG épp egy Green Day számra táncoltak, vagyis inkább ugráltak és igyekeztek túl kiabálni a magnót és főként egymást. Közben nagyokat röhögtek. Nagyon jó volt őket ilyen vidámnak látni. Én is velük tartottam volna, de a bokám, ami egy régi baleset óta már nem szuperált olyan jól, megadta magát. Így hát csak az egyik padon ücsörögve néztem őket. Jackson mellettem ült. Ő is őket nézte.

- Olyan klassz barátaink vannak, nem?- hajolt közelebb hozzám. Olyan finom illata volt.

- A legklasszabb.- értettem egyet vele.- és milyen jól egymásra találtunk.

- De még mennyire. -rám nézett- Boldog vagy?

-Nagyon, és te?

-Én is.- mosolygott rám.

Pár percben csöndben üldögélve figyeltük ahogy Marty felkapja hátára Vandát, BenG meg Enikőt, és isten tudja mit csináltak. Talán verseny akartak rendezni vagy egymást fellökni, őszintén szerintem ők se tudták mit csináljanak, viszont nagyon jól szórakoztak.

-Lea!- fordult hirtelen felém Jay.- Te mivel foglalkozol?

-Tanulok.- mosolyogtam rá.

-És mit tanulsz? - faggatott tovább.

-Szocialpedagógiát. Tanárszeretnék lenni
-Szóval akkor szereted a gyerekeket.

-Igen, imádom őket.

-Én is imádom őket, alig várom, hogy apa lehessek.- mosolygott és valami furcsa csillogást láttam szemeiben.

-Komolyan?? Ez fura. Azt hittem, hogy te az a bulizás mindenek felett és csajok meg pia típus vagy.

-Ezt meg miből gondolod?- komolyodott el.-És ha ilyen típus lennék miért ne lehetne gyerekem?! Meg tanítanám mindenfélére, gitározni meg baseballozni.

- De a gyereknevelés nem csak ebből áll!- kaptam fel a vizet hirtelen.-A gyerek mellé egy olyan apa kell aki folyamatosan rendelkezésére áll, és az életének nagy részét nem utazgatással tölti! És a leendőbeli feleségedre nem is gondolsz?! Vele mi lesz?!

Jackson lefogta hadonászó kezeimet és mélyen a szemembe nézett. Tekintete értetlenséget és egy csöpp félelmet sugárzot.

-Bocsáss meg.- kezdtem halkabban.- csak én nem ismertem az apámat. Meghalt mielőtt megszülettem volna. Autó balesete volt.

- Nagyon sajnálom. Az apádat és azt is, hogy ennyire felhúztalak.

Szorosan összekulcsolodott ujjainkra néztem. Olyan jó érzés volt ahogy hozzám ért.

- Nem a te hibád, csak eszembe jutott, hogy anyámnak milyen nehéz volt egyedül, velünk...

-Veletek?- kérdezte.

-Igen, velem meg az ikertestvéremmel.

-Van egy...

Nem tudta befejezni, mert drága barátnőim, szinte a semmiből ott teremtek és mind a nyakamba ugorva kiáltották:- BOLDOG SZÜLINAPOT!

- Hogy mi?- kapkodtam levegő után.

- Azt hitted megúszhatod estig? Rosszul hitted, ugyanis elmúlt éjfél már hivatalosan is 18.-a van úgyhogy Boldog születésnapot!- magyarázott kicsit pityókásan Vanda. Maradj itt! El ne mozdulj!- azzal elrohant valahova Enikő társaságában.

-Ez meg mi volt?- kérdezte BenG mikor leült mellém. A zenekar többi tagja is érdeklődve nézett rám. Valószinűleg egyikőjük se értette, mivel a lányok magyarul köszöntöttek fel.

-Hát csak annyi ,hogy ma lettem 22.- hajtottam le a fejem, zavaromban.

Közben óvatosan Jackson felé pillantottam, és valamin nagyon vigyorgott. Vajon mire gondolhat?

-Akkor erre iszunk!- csapott az asztalra Marty, miközben felállt és elment, hogy egy újabb kört kérhessen ki a csapostól.

Közben Enikőék is visszatértek, még hozzá egy tortával. Annyira meghatódtam, hogy gondoltak rám.

-Ezt meg honnan szereztétek?- kérdeztem a könnyeimet törölgetve.

- Az had maradjon a mi titkunk. - kuporodott le mellém Vanda.- Na gyerünk kívánj valamit és fújd el.

Fogalmam sincs mit kívánhatnék. Aztán valami mégis csak eszembe jutott. Nagy levegőt vettem és elfújtam a 22 gyertyámat. Mindenki megölelgetett,majd  elkezdtük enni a tortámat.

-Köszi srácok tényleg!- mondtam pár perccel és két szelet tortával később.

-Ugyan nincs mit - ásított Ildi.

-Úgy érzem itt a bulinak vége.- állapította meg BenJ dörzsölgette álmosan szemeit. 

-Szerintem is, nézzétek hajnalodik.- mutatott keleti irányba Marty.

Tényleg a fák felett megjelentek a nap első sugarai, a madarak csicsergése élénkebb lett, a környékünkön pedig egy lélek se járt már.

- Ideje indulnunk srácok!-állt fel Marty,és előbújt belőle a menedzser.- 18 óra múlva Bulgáriában kell lennünk és még nem is aludtatok semmit. Nem okozhattok csalódást a rajongóknak. Gyerünk!

Mind szomorkásan álltunk fel. Rossz volt búcsúzkodás, főleg, hogy rákellet döbbennünk ez volt az első és utolsó alkalom,hogy együtt vagyunk. Mégis muszáj volt elválnunk. A fiúk elindultak a lakókocsijuk felé. Barátnőim meg a sátraink fele.

Már csak Jackson meg én maradtunk.

-Hát.. szép este volt.- túrt bele kócos hajába Jay.

-Igen az volt. Kár hogy véget ért.- feleltem szomorúan.

-Figyelj!-kezdte- Tudom hogy ez örültség, mert valószinűleg soha többé nem látjuk egymást, de felhívhatnálak valamikor?

- Nem tudom. Ez tényleg őrültségnek hangzik.- megvillantotta felém szívdöglesztő féloldalas mosolyát, aminek egyszerűen nem lehetett ellen állni.- De persze miért ne!

-Szuper!- előkapta mobilját én meg bediktáltam a számomat. Vigyorogva rakta el telefonját -Ígérem felhívlak ,ebben biztos lehetsz. Sőt ha sikerül rábeszélnem a fiúkat, hogy haza fele is erre jöjjünk akkor még találkozhatunk is, újra.

- Az remek lenne! De most már tényleg menned kellene már biztos várnak rád.- feleltem idegesen egyik lábamról a másikra hintázva.

-Ja persze! Csak még valami, oda akartam adni a szülinapi ajándékod.

- Ó igazán nem kellene...- kezdtem de félbe szakított.

- Kérlek! Had hogy oda adhassam.- lépett közelebb hozzám.

- Rendben. És hol van?-néztem körbe.

- Hunyd le a szemed!- nézet rám átható tekintettel.

 Nem tudtam ellenállni neki. Így hát becsuktam a szemeimet és lélegzet vissza fojtva vártam mi következik. Hosszú percekig csak így álltam, már azon gondolkoztam hogy az egész csak vicc és csak szórakozik velem.

Ám egyszer csak hideg kezeket éreztem a derekamon. Illata teljesen megbódította érzékeimet. A szívem villámgyorsan kalapált és légzésem is felgyorsult. Majd egyre közelebb éreztem arcomhoz lélegzetét, ami végképp megbénított. Orra hegyével végig círogatta arcomat, aztán apró puszikat nyomott először a homlokomra, az arcomra, behunyt szemeimre az orrom hegyére és a szám szélére. Egy pillanatra megállt, mintha habozna, aztán megtette. Selymes ajkai finoman, majd erősebben tapadtak az enyémhez. Akkor, ott, megállt velem a világ.

100monkeys 

 Jay,UncleLarry,BenJ,Jerad,BenG

Zenék a fejihez:

http://www.youtube.com/watch?v=X2ruH8IL9_Y

http://www.youtube.com/watch?v=JSH330_G1Lg



2.fejezet

- Hogy hívnak? -kérdezte a fiú.
-Leila- felelte teli szájjal.-Tudod az apám nagy Star Wars rajongó.- magyarázkodott, még magát se értve, miért viselkedik így. A srác elnevette magát, látva a lány zavarát.
-Engem meg Jacksonnak. Jackson Rathbonenak!-nagyon lassan mondta ki ezeket a szavakat és érdeklődve figyelte a lány reakcióit. 
-Tudtam, hogy ismerős vagy valahonnan! Te vagy a 100Monkeys egyik énekese!
-Igen és húha!
-Mi az?
-Tudod ilyenkor általában az szokott jönni, hogy egyből rávágják , hogy "Te játszottál az Alkonyatban, blablabla..."- Jackson megvillantotta féloldalas mosolyát és beletúrt a hajába. Emma még ha akarta volna se tudta volna észre venni, hogy élőben mennyivel szívdöglesztőbb férfi. Kicsit még a fantáziája is elkalandozott, de gyorsan visszaterelte gondolatait. .
-Ja akkor elrontottam. Bocsáss meg! Kezdjük újra!
Kihúzta magát és egy hatalmas mosoly társaságában kezet nyújtott a fiú felé.- Szia, a nevem Varga Leila Emma.
Jackson megfogta a lány puha kezét. Valami megmozdult benne legbelül, talán rossz volt a kaja amit ebédelt.
-Szia engem Jackson Rathbonenak hívnak!
Erre Lea elvékonyította a már amúgy se túl mély hangját.
-Jujj TE vagy az A Jackson az Alkonyatos Jackson?! Ejhaaaaa! Milyen jó nekem!- sipította, mire Jackson felkacagott.
-Hát valami hasonló, de inkább maradjunk az első ismerkedésnél.- kacsintott a lányra, aki erre önkéntelenül is elpirult.
- Amerikai vagy?
- Nem, én itt lakok Pesten. Miből gondolod, hogy amerikai vagyok?- kérdezte Lea.
-Az akcentusodból, meg abból hogy ismered a zenekart.
- Az akcentusomról nem tudok nyilatkozni, lehet azért mert főként feliratosan nézek filmeket, vagy nem is tudom igazából. A zenekarról meg annyit, hogy tudod feltaláltak már egy olyan valamit amit úgy hívnak, Internet.
Jackson játékosan a homlokához kapott, és közben leverte fejéről a kalapot, ami a porban landolt. Lea muszáj volt nevetnie a mókás helyzeten. Jackson látszólagos bosszúsággal felvette,és leporolta a kalapot, közben morgott.
-Na szép kinevetsz!- Leilának ettől csak még jobban kellett nevetnie- Jól van, akkor én ezen fogok nevetni.- belemártotta ujját a kezében tartott hotdog ketchupjába és a lány orrára kente. Annyira gyorsan csinálta ,hogy Leila csak  némán háppogva vette tudomásul mi is történt. A lány arckifejezése láttán most Jackson tört ki hangos röhögésben. Leának több se kellett, felemelte a kezében levő kaját és megpróbálta bele kenni a fiú hajába az egészet. Ám ő gyorsan kapcsolt és elrohant előle. Leila  és Jackson egymást kergették a sátrak között. Most bárki aki látta őket biztos, hogy csak egy fiatal szerelmespárnak tűnhettek, ahogy viccelődve virsli darabokat hajitanak egymás felé. 
 Kb 10 perccel később az egyik csap mellett álltak. Jackson virsli darabokat szedett ki a hajából, Leila meg lemosta a ketchupot az arcáról.
Leának muszáj volt feltennie azt a kérdést ami már jóval korábban eszébe ötlött.
-Jackson, kérdezhetek valamit?
-Bármit.
-Mit csinálsz itt?- kérdezte kicsit félénkebben Lea.
-Azt hittem tudod. Ma lesz koncertünk és...- kezdte Jackson.
-Úgy értem, hogy velem.- vágott közbe a lány.
-Ja.- Jaynek hirtelen nagyon fontos lett az egyik tincse nagyon tiszta legyen- hát...- köszörülte meg torkát. Igazat mondjon vagy mondja hogy eltévedt? Igazat.- Szóval... a banda másik két tagjával BenGvel és Jeraddal úgy döntöttünk kicsit körül nézünk a fesztiválon. Elkeveredtünk a Portra, és ott megláttalak téged. Amilyen beleéléssel te táncoltál és élvezted  a zenét, annyira magával ragadó volt. Igazából le se tudtam venni a szemem rólad. Aztán eltűntél koncert után. Úgyhogy téged kerestelek, és mikor megláttalak a hotdogosnál, Muszáj volt oda mennem hozzád.- Kicsit félve nézet fel a lányra. Igazból arra számított, hogy kifogja nevetni vagy csak simán ott hagyja őt. 
-Aha, így már értem- mondta Lea, valahogy soha nem volt jó az ilyesmiben. Nem tudta hogy most flörtölnie kellene vagy nem. Így hát megpróbálkozott egy szimpla kérdéssel, nem akarta elijeszteni de azt se akarta hogy túl könnyű zsákmánynak tartsa Jackson.-Eljössz velem a Nagyszínpadhoz?
-A legnagyobb örömmel.

A délután többi részében együtt néztek körbe a fesztivál területén. Leila bemutatta a barátaimnak is. Enikő majd kiugrott a bőréből, hogy élőben találkozhatott Jasperrel és természetesen egyből elkezdte faggatni, hogy Robert és Kristen tényleg együtt vannak-e, természetesen csalódnia kellett Rob teljes mértékben foglalt volt. Söröztek és beszélgettek, legbelül mindketten úgy érezték mintha már vagy ezer éve ismerték volna egymást.
Mikor 6 körül elkellet mennie, nehogy lemaradjon a színpadi beállásról Vanda, Enikő és Ildikó egyszerre fordultak Lea felé.
-Úristen,Leila!..Ez Jackson Rathnbone!..Mesélj mi volt!- vágtak egymás szavába.
-Nyugi lányok a végén még szívrohamot kaptok mind egyszerre. Na szóval...-és akkor elmesélt mindent a hot-dogtól, a fura vallomásig.
-Tutira tetszel neki!-kezdte Vanda.- Úristen egy sztárral fogsz járni!
-Én nem fogok vele járni!- vágta rá. 
  -Miért?-kérdezte Ildi. 
  -Egy részt, mert a világ másik végén lakik, és nem bírom a távkapcsolatot, más részt, mert nem és kész..- igazából nem jutott eszébe más indok. Legbelúl ugyanis nagyon kedvére való lett volna egy kapcsolat Jacksonnal.
  -Akkor csak egy kis kaland! Igazán rád férne már!- mondta Vanda 
  -Tudod, hogy nem vagyok olyan! 
  -Tudom.

Eljött a 7 óra és négy lányt ott állt a Blues színpad előtt. Nagyon sokan voltak kíváncsiak a zenekarra. A srácok nem is okoztak csalódást. Óriási hangulatot teremtettek pillanatok alatt. Egytől-egyig mindenki élvezte, még azok is akik nem ismerték egy dalukat se (köztük Ildi és Vanda). Leila és Enikő végig énekeltek,táncoltak a számot, ha egyik-másik kedvencük következett, hangosabban sikítottak mindenki másnál. Leila igyekeztem nem elfeledkezni magáról és teljesen átadni magát a zenének. Nem sok sikerrel, de amikor sikerült akkor le se tudta venni  a szemét Jacksonról. Ahogy ugrált, énekelt vagy táncikált egyszerűen az egész lényéről ordított hogy mennyire élvezi. Az egyik dal közben, amikor éppen nem Jay énekelt, észre vette, hogy Lea figyeli. Ahogy ránézet a lányra, nem bírta megállni ezért küldött egy hatalmas vigyort felé, és gondolkodás nélkül egy csókot is. A lány körül álló lányok sikítozni kezdtek, mind azt hitték nekik szólt. Hát igen erre előbb is gondolhatott volna, de a piruló Lea láttán valami fura melegség járta át a testét.

A koncert után mosolyogva indultak el egymás felé. Leila megakarta neki mondani mennyire király volt a buli és hogy mennyire magával ragadó a játékuk, csakhogy egy perc alatt Jackson már ki se látszott a rajongó lányok gyűrűjéből, úgyhogy inkább hátat fordított és elindult a lányok után a bárpulthoz. Ám egyszer csak Jackson megragadta a karját.

- Hát te meg hova szöksz?-búgta bele a lány fülébe édes hangján.

- Sehova, csak sörért a pulthoz. -mosolygott vissza rá- Ők meg miért néznek így?- nézet ijedten Jackson háta mögé.jackson is oda fordult. Az lányok akik az előbb megrohamozták most mind kettőjüket nézték 

-Kik???...Ja, hogy ők! Szerintem féltékenyek rád... miattam...de úgyis mindjárt visszamegyek hozzájuk és megkapják a közös fotóikat, csak előbb megbizonyosodók róla hogy vissza jössz hozzám.- villantotta meg féloldalas mosolyát Jay

-Féltékenyek??? Rám??-Leila szája tátva maradt a döbbenettől.- Rám még soha senki nem volt féltékeny! De hisz ez OLTÁRI!!!- kiáltotta el magát. Jackson hangosan felnevetett.

-Hát, ha te ezt annak tartod. Na de ugye vissza jöttök még ide? Bemutatnálak a bandának.- bökött a fejével a színpad felé.

-Persze, hogyne, Enikő kifog ugrani a bugyijából!

-Ennek örülni fognak a srácok. Mármint annak, hogy jöttök, nem a bugyinak...Na jó , de annak is fognak örülni.- bólogatott nagyon komoly fejjel.

-Rendben akkor jövünk.- bólogatott Lea is, megpróbálkozott a komoly arc kifejezéssel, de nem ment annyira boldog volt ebben a pillanatban, úgyhogy csak egy kitörő nevetéssel szolgálhatott Jacksonnak, aki meg ettől lett igazán boldog. Még egy utolsó kacér vigyort  eresztett meg a lány felé, majd megfordult és eltűnt rajongó lányok sűrűjében.

Zene ajánló: 100 MONKEYS
http://www.youtube.com/watch?v=6T-SggEb0J0
http://www.youtube.com/watch?v=OPd6pAAOZzs&feature=related

1.fejezet

-Siess már! Várnak a többiek!- kiáltott.

Varga Leila, a sátruk előtt ücsörgött és a Fesztivál program újságjának egyik agyon nyúzott példányát lapozgatja ,míg a legjobb barátnőjére, Vandára vár. A hét napos fesztivál hatodik napja volt. Mindkét lány elégé nyúzottnak érezte magát, de hát ez az önfeledt bulizás velejárója.

-Na már készen is vagyok, de gyorsabb lettem volna ha nem nyaggatsz annyit!- mászott ki négykézláb Vanda.

-Vagy talán elég lett volna, ha nem egy fél órával ezelőtt találod meg a sátrunkat.- felelte morcosan Leila, fel se nézve az újságból, erre Vanda csak megvonta a vállát és huncutan mosolygott.Leila még se tudod rá haragudni, ők ketten már az idők kezdete óta a legjobb barátnők. Eltette a táskájába az újságot és belekarolt barátjába.- Na jó menjünk! A többiek a Sör sátornál vannak. Közbe meg mesélj az éjszakádról!

Út közben elmesélte a tegnap esti kalandját egy Bence nevezetű sráccal. Leila nem igazán lepődött meg, a fiúk mindig is oda voltak Vandáért. Csinos pofijáért, nőies alakjáért, hosszú combjaiért és szexis hosszú szőke hajáért egyenesen rajongtak. A fesztivál minden napján akadt udvarlója. Leila ennek a szöges ellentéte, 160 centijével, kislányos tekintetével és sűrű fekete hajával. Neki kicsit nehezebben ment a pasizás, nem mintha csúnya lenne vagy ilyesmik, csak Vanda mellett mindig nehezebb dolga volt ilyen téren. Őszintén nem is bánta, nem igazán vágyott az egy éjszakás kalandokra.

-Elképesztő volt, még soha nem volt ennyire jó! Éreztél már így?- kérdezte ugrándozva Vanda.

-Eltudom képzelni, szóval nem.- nevetett fel.-És fogtok még találkozni.     

 -Hát...nem tudom van barátnője -harapta el mondata végét.

-Vaaaaaaaaaannnddaaaaa!!!!

-Tudom, tudom. Csak annyira helyes volt, és és nem tudtam ellen állni, és különben is fiatal vagyok, szeretném ki élni magam. Mikor tenném ha nem most életem fénykorában,és neked is ezt kellene tenned ahelyett hogy...- teljesen beleélte magát szónoklatába, annyira hogy észre se vette a vele szembe jövő szőke fiút és teljes erővel neki ütközött.

-Bocsi!- mondták mind ketten egyszerre, azonnal nevetésbe törtek ki. A szőke meghívta Vandát egy italra, aki erre könyörgő szemekkel nézett barátnőjére. Aki erre szavak nélkül jelezte neki, hogy menjen. 5 másodpercbe se tellett már nyomát se látta kettőjüknek.

A SÖR sátorhoz érve Zoli, Csabi, Enikő és Ildi már vártak rá. A tegnapi koncertekről beszélgettek és arról mit kénne este meghallgatni.

-Lea!- kurjantott vidáman Enikő.-Figyeld, figyeld milyen koncert lesz 7-kor a Blues színpadon!!!!

-Milyen?- kérdezte miközben letette a sörét az asztalra.

 -100 monkeys!!-rikkantotta.

-Úristen tényleg?! Imádom őket, annyira jók!- Elővette az újságját és tényleg ott állt benne 19:00-Blues színpad-100MONKEYS-Ezt hogy nem vettem észre!

-Megyünk?- nézett rá Enikő nagy szemekkel.

-Persze! Titeket is érdekel?- nézett a fiúkra.

-Őőő nem igazán ,mert akkor lesz Sub a metálon, mi inkább arra mennénk.- mondta Zoli.

-Hát jó és addig mit terveztettek?

-Fél 4-kor lesz I.T.I. az Alternatívon. Még benyomhatunk 2sört aztán mehetnék arra.- szólalt meg Ildi és belekortyolt a sörébe.

- Én benne vagyok!- bólogattak mindannyian és vidáman koccintották össze korsóikat.

***

  Háj-ná-ná-ná, háj-ná-ná-ná Hipnotizőr király!- kiabáltuk mind a hatan (idővel csatlakozott hozzájuk Vanda is,a szőke srácról kiderült hogy házas így hát lerázta)  Ritmusra ugráltak és táncoltak és igyekeztek túl kiabálni a hangosítást. Ezeket a legnagyobb beleéléssel  Leila tette, de egyszerűen  nem tehet róla, ha valami jó zenét hallott teljesen megtudott feledkezni a külvilágról, mintha valami fölötte álló erő írányitott volna minden mozdulatát. Az örült zene imádatát, anyja szerint az apjától örökölte, az apjától akit soha nem ismerhetett meg, mivel még születése előtt meghalt. Szerette amikor anyja ilyeneket mond, ilyenkor mindig közelebb érezte magát halott apjához. Örült zene imádatán barátai gyakran viccelődtek,de legtöbbször mint most is remek társnak bizonyultak.  A szám végén hangos tapssal jutalmazták meg a zenekart. Egyszer csak Vanda oda hajolt Leilához.

-Te az a srác le se veszi rólad a szemét.-bökött a sátor bal széle fele, ahol három fiú állt, kicsit messzebb a tömegtől.

-Mégis melyik?- kérdezte értetlenül.

-A kalapos!

Lea megpróbálta nem túl feltűnően szemügyre venni a társaságot. A legközelebb álló fiún baseball sapka volt, mellette lévőnek nagyon rövidre volt vágva a haja és látszólag ő élvezte legjobban a koncertet. Közvetlen mögötte állt a kalapos fickó aki elvileg őt nézte. Mindhárman napszemüveget viseltek, kezükben sör. Mintha a kalapos tényleg őt  nézte volna, de nem igazán lehetett ki venni melyiküket is bámulja igazán, Őt ,Enikőt, Ildit, Vandát vagy esetleg a fiúkat mögöttük..

 -Na??-kérdezte Vanda.

-Helyes.-ismerte be.-de nem hiszem, hogy engem nézne.

-Olyan vagy...úúáá!!!!- nem tudta befejezni, mert a következő dal ,a kedvence volt félbeszakította és azonnal feledtette mondani valóját. Ezzel Lea befejezettnek találta a beszélgetést és hagyta hogy, megint magával ragadja a zene ritmusa

A koncert után Leila elment a mosdóba, a többiekkel megbeszélte, hogy a nagyszínpadnál találkoznak a szokott helyünkön. Így ott maradt egyedül. a nagy ugrálásba egészen megéhezett úgyhogy a közeli hotdogos bódé felé indult

-Szia! Egyet kérek...

-Legyen kettő- szólalt meg mögötte valaki angolul. Megfordult és ott állt mögöttem piros kockás ingjéban kopott farmerjában a fején kalap, a szemüvegét levette és az ingjének felső lukába akasztotta. Leára mosolygott. A lány tekintette elidőzött a férfi ajkain. Soha nem látott még ennél huncutabban hívogató  ajkakat. Talán kicsit sokáig is bámulta. Zavarodottan mosolygott vissza az idegenre.-Nem bánod, ha meghívlak?

Leila száját egy hang se tudta elhagyni így hát csak megrázta a fejét.

Az eladónő oda adta a hot-dogokat. Egymás mellett sétáltak. Lea nem tudja mit mondhatna, nagyon zavarban volt. A férfi meg mosolygós szemekkel nézett végig a lányon. Végül legyűrte a gombócot a torkában.

-Köszönöm- mondta halkan.

 Ildikó

Enikő




Zene ajánló: http://www.youtube.com/watch?v=PWE8kraPg54

SZIASZTOK!

SZIASZTOK!!!



Üdvözöllek Titeket a Blogomon! Itt majd egy történetet  olvashattok Leiláról és Jackson Rathboneról. Kicsit szerelmes, kicsit drámai. Na de inkább átadom a terepet szereplőimnek, had meséljék el ők hogy is kezdődött.:):):)

Sziasztok a nevem Jackson Monroe Rathbone, színész kötőjel zenész. Van egy zenekarom a 100MONKEYS. Idén az a megtiszteltetés ért minket, hogy első Európai turnénkon megmutathattuk mit is tudunk igazán a színpadon produkálni. Minden nap új ország, új város, új emberek és legfőképp új nők. Bizony a barátaimmal együtt én is az igazi rockzenészek életét éltem. Nem is tudnám megszámolni hány nőnek okoztam hihetetlen gyönyöröket és törtem össze a szívüket ugyan akkor. A turnénk utolsó előtti állomása Magyarországon egy fesztiválon léptünk fel, és akkor történt.... Megismertem Őt...a leghihetetnebb lányt akit valaha láttam...Azt hiszem azonnal beleszerettem, de sajnos a kötelességeim elszólítottak tőle és egy véletlen balesetnek köszönhetően az utolsó esélyemet is eljátszottam nála.
Vajon összehoz vele a Sors még valaha?

Sziasztok!  A nevem Varga Leila Emma. Két szenvedélyem van a gyerekek és a zenélés. Minden vágyam az volt, hogy egyszer kis iskolásokkal szeretettem meg az igazi zenét. Épp ezért is szociálpedagógiát tanultam Budapesten, azon belül is ének-raj szakon. Ám ezek a tervek mind megdőlni látszottak. Egy nyári napon történt, megismertem egy fantasztikus srácot. Csak egy bibi van vele, a világ másik végén lakik, plusz híres. Így nyilván való nem sok esélyt adhatok a kapcsolatunknak. Bárcsak újra láthatnám, nem engedném el az egyszer biztos!:)
Ám születésnapomon egy nem akármilyen meglepetésre bukkantam a házunkban. Egy levélre. Így hát legjobb barátnőmmel karöltve nyakunkba vettük a világot és elutaztunk Los Angelesbe, hogy megtaláljam a férfit akit egész életemben hiányoltam.






PS. : Megpróbálok hetente frissiteni:) ha nem sikerül Bocsi:)